Bejelentés



www.desetronssc137.5mp.eu
Világegyetemünk megértése

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









 



A Csatolt Modell


A részecskefizika mai világában olyan hihetetlen dolgokat tudhat
meg az ember, ami a puszta mibenlétünket is megkérdőjelezi, a következő kérdés
alapján. ,, Miért vagyunk itt, honnan származunk?” Erre az ősi kérdésre csak
azok az emberek kaphatják meg a választ, akik a természet teljes megértéséhez
közelednek. Vajon a mai emberek, ezt hogy tudják elérni? A válasz igen
egyszerű, több időt fordítunk magunkra! Ha ez megvan, akkor az Univerzumunkat
teljesen megértjük. Erre példa: Newton, Albert Einstein, Edwin Powell Hubble,
Stephen Hawking, Martin Rees, Patrick Moore, és még sorolhatnám. Ezekből, a
személyekből olyan hatalmas emberek lettek, akik Univerzumunk fizikáját, leíró
törvényeket hoztak létre. De csak egy dolog miatt, mert mertek gondolkodni!


,, Ahogy érzed magad, úgy teremted Univerzumodat ” (Churchill).
Erre az idézetre építve az ember bármit elérhet, példa rá Einstein, aki az
Általános relativitáselméletet és a Speciális relativitáselméletet dolgozta ki.
Ezek az elméletek a Newton-i mechanikát nem eltörlik, hanem kiegészítik olyan
helyeken a világűrben, ahol már a gravitáció iszonyú nagy vagy esetleg
végtelen.


            Roger Penrose
matematikus azzal a dologgal érvel, hogy a világűrben vannak olyan helyek, ahol
hatalmas testek tűnnek el. Ha valami eltűnhet a semmiben, akkor elő is tűnhet a
semmiből. De vajon hogyan? A válasz a gravitációban rejlik. Einstein Általános
relativitáselmélete azt mondja ki, hogy gravitáció nem csak egy vonzás a testek
között, hanem valami sokkal finomabb és lényegre törőbb. Einstein szövetként
képzelete el a teret, és a ráhelyezkedő dolgok meggörbítik a teret és az időt
(tér-idő kontinuum). Vegyünk erre egy egyszerű példát, képzeljünk el egy
kifeszített gumilepedőt, amire ráhelyezünk egy üveggömböt, ami a Napunkat
szimbolizálja, a lepedőt maga körül megnyújtja. És ha ezen a gumilepedőn
elindítunk egy érmét, ami pedig a Nap körül keringő bolygót szimbolizálja,
akkor gyönyörűen pályára áll, követi a tér szövetének görbületét, ez a
gravitáció és ez az, amit Einstein felfedezett. De mi van akkor, ha ez a szövet
drámaian megfeszül?


Az események láncolata egy csillag halálával kezdődik. A Napnál
20-szor nagyobb csillag pusztulása drasztikusan módosítja a tér-idő szövedékét.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy az előbb említett gumilepedőt addig húzom, amíg
szinte szétszakad. A lepedőn egy tölcsérszerű mélyedés jön létre, ami
kilyukasztotta a teret és az időt, ez az ún. feketelyuk.


            A feketelyuk (ak)
gravitációja olyan erős, hogy még a fényt sem engedi szabadon. A feketelyuk
közepe egy pusztán gravitációval jellemezhető pont, ún. szingularitás. A
szingularitás az a pont ahol az anyag, az idő és a tér megszűnik létezni.
Vannak olyan objektumok, amelyek Univerzumunk legtávolabbik zugaiban rejtőznek,
az Univerzum legnagyobb teljesítményű objektumai a kvazárok. Ezeknek, az
objektumoknak a világossága több száz galaxis fényét együtt véve is meghaladja,
a vakító energia nyaláb billió km-ekre lövell ki, ami ekkora és ilyen fényes az
nyilván iszonyatos energiával rendelkezik, ennek az energia forrása egy
szupernehéz feketelyuk, a tömege milliárdnyi napéval egyenlő! Egész csillagokat
szakít szét anyagukat, pedig a kvazárba vonzza végül teljesen, felfalja őket
nyomuk, se marad a megfigyelhető Világegyetemben. S. Hawking rájött, ha
Penrose-tételben felcseréli az idő arányát a feketelyuk, nem elnyel, hanem
robbanásszerűen ontja magából a teret, az időt, és az anyagot pont, úgy ahogy
Nagy Bumm leírja. Hawking szerint a Világegyetemünk egy szingularitás közepéből
pattant ki. Csakhogy a koraszülött világegyetem egy atomnál is kisebb volt,
ezért a nagyon kis méretek fizikájára van szükség a kvantummechanikára. Az
atomok nem a gravitáció törvényeinek engedelmeskednek, vegyük például az
atommagot és a körülötte elhelyezkedő elektronokat, régen azt gondolták az
emberek, hogy az elektronok úgy keringenek az atommag körül, mint a Földünk a
Napunk körül, ám az elektronok egyszerre több helyen is lehetnek az atommag
körül. Míg az Általános relativitáselmélet szerint a feketelyukak közelében
semmi se létezhet, a kvantummechanika szerint a tér teli van ún.
virtuálisrészecskékkel. Az űrben áramló energia ilyen részecske párokat hoz
létre az egyik pozitív, míg a másik negatív tulajdonságú, találkozásuk során sugárzásos
megsemmisülés következik be ez az ún. Annihilációs folyamat. Hawking azzal a
gondolattal játszott el mi van, ha egy ilyen virtuális részecske pár közvetlen
a feketelyuk esemény horizontjánál jelenik meg. A negatív tulajdonságú
részecske Einstein elmélete alapján visszaesik a feketelyukba, míg a
kvantummechanika meg engedi, hogy a pozitív tulajdonságú részecske rendelkezzék
annyi energiával, hogy sugárzásként távozzon. Ezek a részecskék a
Hawking-sugárzásként is ismert jelenségnek a közvetítői. Elképesztő hogy a
mindent elnyelő feketelyukból valami kiszabadulhat. Csakhogy ezek csak
feltételezések, még soha senki nem látott feketelyukat. Ám ekkor 1971-ben
elkezdték fontolóra venni, hogy a Sygnus X1-ként emlegetett objektum lehet-e feketelyuk.
Egykor a naptömeg 40-szeresével rendelkezett ám a mérete a naptömeg 5-szörösére
zsugorodott, de a gravitációja iszonyú erős csak is feketelyuk lehet.
Hawkingnak a feketelyukakról alkotott elméletei igazolódtak.


Hawking egy meglepő
feltételezéssel érvel, a feketelyukak felrobbanhatnak. Ha a feketelyukak
felrobbanhatnak, vajon kibocsáthatja-e a fiatal világegyetemre jellemző
részecskék sűrű tömkelegét. Erre a célra a NASA 2008-ban felbocsátotta, a
műalkotásnak is beillő FERMI Űrtávcsövet (FERMI SPACE TELESCOPE)


ami a világegyetemben kutatja a felrobbanó parányi feketelyukakat.
A kutatást Dr. Steve Rizt vezeti. Ám sajnos egy gammakitörés is hozzájárulhat
az észlelések eredményeihez, ráadásul az ősi feketelyukak Hawking-sugárzása is
hozzá járulhat.


Miközben a FERMI a
felrobbanó feketelyukakat keresi Hawking megfejt egy rejtélyt ami, könnyedén
lerombolhatja a Mindenség-elméletét. Hawking arra


jött rá hogy a Nagy Bumm során valami történt a gravitációval,
valamiért sokkal gyengébb lett, mint a többi erő. Vegyük például szemügyre az
elektromos kölcsönhatást, ami a nagy viharok idején figyelhető meg. Ha most
elképzelünk egy kis kulcsot, ha leejtjük, mondjuk 10 emelet magasról akkor még
kárt is, okozhat a lent levő testekre, de egy kis mágnes is képes ellenállni a
gravitációnak. Tehát az elektromos kölcsönhatás sokkal erősebb a gravitációnál.


Ennek a dolognak a
megoldására egy új elmélet adhat megoldást, amit Michael Green és társai
dolgoztak ki. Az emberektől az atomokon keresztül 


a csillagokig, mindent egyformán kezel, mert ugyanabból állnak:
húrokból! A húrok minden létező összessége.A húrelmélet azzal a dologgal érvel,
hogy valójában nem csak az általunk ismert 3+1 dimenzió létezik, hanem
valójában 9 dimenzió. Lehet, hogy ez tudományos fantasztikumnak hangzik de
attól még, hogy nem látjuk őket, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem
léteznek. Green szerint a Nagy Bumm utáni pillanatban a gravitáció
feltekeredett ezekre, az extra dimenziókra, csak hogy ezek az extra dimenziók
rejtve vannak a szemünk elől, mert méretük a Planck-hosszal vetekszik, ami 10-43 cm, amit mi emberek se tudunk a mai
technológiával megfigyelni. Ehhez galaxis méretű hadron ütköztető kéne! De
sajnos ezek is csak elméletek, az elméleteket a kísérleti fizikusok szokták
igazolni.


Ezeket, az elméleteket csak egy helyen lehet igazolni, méghozzá az
Európai Nukleáris Kutatási Szervezetnél (CERN), ahol a Nagy Hadron Ütköztető
{Large Hadron Collider (LHC} van. Szubatomi részecskéket lőnek ki egymásnak
27km-n keresztül a fénysebesség 99, 99999%-val. Azt vizsgálják, mi történik egy
nagy energiájú környezetben, amely a teremtés pillanata volt. A detektorokban,
ahol van az ütközési pont, akkora a hőmérséklet, hogy 1-es után 26 nulla van
(1026 ºC)! És a fiatal világegyetemre emlékeztető részecskék keletkeznek,
majd elbomlanak. A Nagy Hadron Ütköztető annyira közel visz minket a teremtés
pillanatához amennyire emberileg ez lehetséges. Itt mind a Stephen Hawking
által elképzelt Mindenség-elmélete mind a húrelmélet (is) igazolódhat. A
húrelmélet azt mondja ki, hogy minden húrokból van, és gravitáció fel van
tekeredve ezekre, a húrokra. Míg Hawking elméletei a feketelyukakon alapulnak.
Az ilyen kis térrészben ütköző részecskéknek rendkívül erős gravitációt kellene
érezniük, ami előidézheti az anyag önmagába való roskadását egy feketelyuk
formájában. Tehát a Nagy Hadron Ütköztető Nagy Bumm gép helyett könnyen
feketelyuk gyárrá válhat! Sokan attól tartanak, hogy egyetlen feketelyuk is
elnyelheti az egész földet!


Rémisztő gondolat! Így Stephen Hawkingra kell hagyatkoznunk, mert (ő)
szerinte a feketelyukak a Hawking-sugárzás révén elbomlanak. Minél kisebb egy
feketelyuk, annál rövidebb ideig létezik, és annál melegebb.


És akkor itt csatlakozok be én, ugye nem hogy a mi galaxisunkban,
hanem az egész világegyetemünk teli van gigászi feketelyukakkal. És mi van
akkor, ha ezek a gigászi feketelyukak energiája módosítja a tér és a
dimenziókról alkotott képünket? Tehát én azzal érvelek, hogy a feketelyuk
valójában egy ún. féregjáratot nyit a tér szerkezetén. Ámbár a
feketelyukakra alkotott húrelmélet (ek) szerint nincs tökéletes szingularitás a
feketelyuk közepében. És már az említett húrelméletek szerint a feketelyukba
beáramló anyagokat a húrok megfogják. Az én elméletem azon alapul, amivel
Hawking érvel, hogy a világegyetemünk egy szingularitásból pattant ki. Ezek
szerint lehetséges az is, hogy egy x feketelyuk egy adott y anyagot nyel el és
ez által lesz z energiája, ami a szingularitáspontban van, ami a puszta
gravitációval jellemezhető. És itt csatlakozik be a Multiverzum-elmélet, amely
azt írja le, hogy nem a mienk az egyetlen világegyetem! Ugye a mi
világegyetemünkben levő több százezer milliárd feketelyuk valójában egy
féreglyukat létrehozó objektum is lehet, és a feketelyukakban levő
szingularitás pontok valójában a többi világegyetem Nagy Bummja. A fordított
feketelyukak, amivel Hawking érvel, így hát a feketelyukak hozták, hozzák, és
létre fogják hozni a többi világegyetemet. Mivel ezek is egy szingularitásból
pattannak ki, pattantak ki, és ki is fognak pattogni! Szinte az emberi felfogó
képesség határán járunk, annyira hihetetlen, hogy mire képes a részecskefizika,
és a hozzá kapcsolódó témái: Standard Modell, Szuperszimmetria, Minimális
Szimmetriájú Standard Modell (MSSM). A szuperszimmetria tudomásom szerint azt
írja, hogy minden részecskének van egy szupernehéz partnere, amelyek jelöltek a
sötétanyagra, amely mellesleg 23%-ot tesz ki az Univerzumunkból. És csak 4% a
rendes anyag. A maradék 70% a sötét energia, amely az Univerzumunk tágulását
befolyásoló energia. Azokat a dolgokat nevezzük sötétnek, amelyekről keveset,
tudunk és csak sejtjük, hogy mi lehet valójában.


Az elemi részecskékre és
alapvető kölcsönhatásokra vonatkozó jelenlegi legpontosabb ismereteinket összegzi
a Standard Modell, amely az erős és az egyesített elektrogyenge kölcsönhatások
elmélete. A gravitáció, jóllehet alapvető kölcsönhatás, nem része a Standard
Modellnek.


A kvantummechanika és ezek kapcsolódó témái olyan kérdéseket tesz fel,
ami az átlag életünkben is fontos szerepet játszik. Állandóan felteszik nekem a
kérdést lehetséges-e az időutazás? Mindennek van szélessége, magassága és
hossza ám Einstein rájött, hogy a három térbeli dimenzió összefügg az idő
dimenziójával, ez a tér-idő kontinuum . A tér és az idő szorosan összefüggnek
egymással, a többi dimenziótól eltérően az idő dimenziójában csak előre lehet
haladni a jövőbe. Tetszik, vagy sem mindnyájan időutazók vagyunk, mert
akadálytalanul haladunk előre az időben, nincs vissza út. Lehetséges az
időutazás? Erre a kérdésre csak akkor kapjuk meg a választ, ha megértjük az idő
természetét. Az idő nem univerzális, bármilyen furcsa az idő egyéni. Mennyi az
idő? Nos, az attól függ hol állunk, és milyen föld van a lábunk alatt. A
gravitációs mezőbe helyezett óra annál lassabban jár minél nagyobb az erőhatás.
Valójában a föld nem szilárd, hanem egy képlékeny zselészerű anyag. Az árapály
hatására a bolygó naponta változtatja az alakját, mint egy labda. Az alattunk
levő talaj akár 30cm is mozoghat fel vagy le, attól függ, hogy hol vagyunk. Ha
egy órát felemelek, akkor az gyorsabban jár, mert csökken a gravitációs erő. Az
idő és a tér szervesen összefügg, eljutunk a tér-idő fogalmához. Ahol nincs
külön tér és idő, ami nagyszerű dolog. A gravitációtól lassuló idő az időutazás
kulcsa .Ha képzeletben elhagyjuk a földet és ez által a gravitációs vonzását
akkor az óránk teljesen, máshogy jár, mint a földi megfigyelőké. Nagy sebességgel
mozogva nagyobb az időkülönbség, az időutazók köztünk járnak az ő időgépük az
űrsiklók. Sergej Krikajev űrhajós a világ legnagyobb időutazója, 803 napon keresztül
utazott óránként 27 000km/h sebességgel. A föld vonzás körén kívül számára
lassabban  telt az idő, az eltérően múló
idő miatt előre utazott 0,48másodpercet!De mi van akkor, ha fénysebességet
megközelítve óránként 1 milliárd km-t teszünk meg?Ha 1 évig utaznánk, így akkor
azt látnánk a visszatéréskor a földön 10 év, telne el. Valójában van is egy
időgépünk a Nagy Hadron Ütköztető, ami a világ legnagyobb részecskegyorsítója.
Szubatomi részecskéket gyorsítanak közel fénysebességre. Az atomi részecskék
időutazók, tehát az ő órájuk lassabban jár, mint a mienk. Ha mi emberek 10 évig
utaznánk a fénysebességgel, akkor a földön 1000 év, telne el! A jövőutazás
tehát lehetséges. Ez egy egyirányú út? Ugye a fény másodpercenként
300 000km-t tesz meg, de még 30cm megtételéhez is kell egy kis idő, hogy
eljusson odáig. Ezt a fény a másodperc egymilliárdod része alatt teszi meg.
Minél mélyebbre nézünk az égen, annál messzebb látunk a múltba. A fényképek
alapján az univerzum határa 13, 7 milliárd fényévre van. Azaz annyi időt
utazunk vissza, a múltba. Mivel a feketelyukaknál a gravitáció rendkívül erősen
meghajlítja maga körül a tér-időt, lehetséges-e az időutazás?


A válasz nem mivel bekövetkezik a szingularitás ahol a fizika
törvényei, összeomlanak. De a sci-fikből ismert mások kozmikus anomália
beválhat a féreglyuk. A féreglyukak két távoli hely közötti misztikus átjárók.
Ezeken, a kozmikus hidakon utazhatunk a térben és időben. Egy féreglyukon utazva
rövidíthetjük a teret és az időt. A létezésükre nincs bizonyíték de, a
számítások komolyan mellettük szólnak. A féreglyukon át való utazás a magasabb
dimenziókon keresztül érhetjük el. Ha léteznek is, akkor kisebbek, mint az
atomok, csak úgy mehetünk át rajtuk, ha kitágítjuk, és nyitva tartjuk őket.
Ehhez hatalmas energiára van szükség és nem is közönséges energiára, hanem
negatív energiára. A negatív energia antigravitációs taszítja a tér és az idő
anyagát. A másik lehetséges időutazás módszer a kozmikus húrok. A kozmikus
húrok körüli erős gravitációs képez időhurkokat. Ezeknek, a húroknak hatalmas a
gravitációja lehetnek rövidek és végtelenül hosszúak.


Einstein elméletének nem mond ellent, hanem a meggörbült
téridőknél ezeket, a húrokat megkerülve hamarabb eljuthatunk egy adott pontba,
mint a fény.


Ezek a dolgok talán megadják a választ az Univerzum hozzávalóihoz
és talán receptjéhez is. Az elmém már annyira bonyolult lett az ilyen dolgok
után, hogy nehezen tudom szavakba előadni. Ha egy szingularitás közepéből
pattantuk ki, akkor egy fizikus elgondolkodva, azon hogy, a Nagy Bumm után lett
az energia, anyag, a galaxisok, majd a saját galaxisunk a Tejútrendszer, majd a
Naprendszerünk és a mi Földünk. Majd bonyolult kozmológiai és geológiai
folyamatok lehetővé tették, hogy az élet létrejöjjön a Föld nevű bolygón.


Végül az evolúció
létrehozta a legértelmesebb fajt, az embert, aki gondolkodik olyan dolgokon,
mint én is és minden más természettudománnyal foglalkozó ember


,, Miért vagyunk itt, honnan származunk?” Tehát én is, ön is, aki
most éppen olvassa az elmémet atomokból, vagy esetleg húrokból vagyunk, képes
az atomok sokaságával gondolkodni ilyen dolgokon. Annyi erővel a szék is
gondolkodhatna, mivel atomokból van az is, vagy ha jobban tetszik húrokból.


Sajnos a mai emberek azt hiszik, hogy mi vagyunk a középpontban,
de valójában az Univerzumunk hatalmas annyira hatalmas hogy még az elmém se
képes felfogni.


Nem biztos, hogy egyedül vagyunk, sőt szinte 100%-ig biztos vagyok
abban, hogy nem vagyunk egyedül. Így mi is szerves részei vagyunk a
Világegyetemünknek. Akkor most én gondolkodok vagy maga az Univerzum rajtam
keresztül!? De akkor ez ellent mond a józanésznek, mert akkor van a saját
elmém, az Univerzum, és egy külső megfigyelő! Vajon ha ilyen gondolkodással
folytatom az életem lehetek-e olyan ember, aki az emberiségnek alkotja meg az
Univerzumunkat leíró fizikai törvényt (eket). Talán akkor megkapjuk mi is a választ
a kérdésre.


 


Mi a kérdés, ha válasz a
világegyetem?


- A Csatolt Modell?! -













Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!